A McCann család 2007 májusában töltötte nyaralását a portugáliai Praia da Luz üdülőhelyen, amikor a 3 éves Madeleine eltűnt az apartmanjukból. Szerintem mindenki hallott már az esetről valamilyen formában, mivel óriási média felhajtás követte az esetet és még több, mint 10 évvel a történtek után is jelennek meg cikkek. Egyik oka ennek, hogy elég rejtélyes az ügy, sok a megválaszolatlan kérdés. A másik pedig hogy a szülők maguk is körbeturnézták az egész világot, figyelemfelhívás és adománygyűjtések címén. Idén lesz a 11. évforduló, de a kislányról azóta sincs semmi hír, komolyabban nem gyanúsítottak meg senkit sem, vádemelés nem történt. Nyomok, bizonyítékok vannak, de a rejtély egyelőre nem oldódott meg és lehet, hogy soha nem is fog. Kezdjük is el akkor a hivatalos történetet.

 A McCann család 2007 április 28.-án érkezett meg a portugáliai üdülőhelyre.Az Ocean Club nevű nyaraló komplexumban szálltak meg, ahol a hatodik napig nem (?) is történt semmi különös, élvezték a nyaralást és a pihenést. A csütörtöki nap is úgy indult ahogyan az előtte lévők, a család meglátogatta a nyaraló medencéjét (itt készült az utolsó fénykép Maddieről), megebédeltek, berakták a gyerekeket a játszóházba. 

18:00-kor vitték vissza a gyerekeket az apartmanba, 19:30 körül pedig le is fektették őket. A barátaikkal megbeszélték, hogy együtt vacsoráznak a közeli Tapas Bar-ban, ahogy az előző estéken is tették. A gyerekeket magukra hagyták az apartmanban és 20:30-kor meg is érkeztek az étterembe. A társaságból nem csak ők hagyták magukra a gyerekeiket és meg volt beszélve, hogy félóránként rájuk néznek. Innentől külön pontokba szedem az időpontokat.

• 21:05: Gerry visszatér az apartmanba a szokásos ellenőrzésre. A terasz ajtón át megy be a házba (előtte való napokon a bejárati ajtót használták, de mivel ez közvetlen a gyerekek szobája mellett volt és nem akarták őket felébreszteni, ezért áttértek a terasz ajtóra, amit így bezáratlanul hagytak). Ahogy belép az apartmanba látja, hogy a gyerekszoba ajtaja résnyire nyitva van. Ezt furcsának találja mivel nem így hagyták ott, de mivel látja, hogy a gyerekek mélyen alszanak és minden rendben van, nem tulajdonít különösebb jelentőséget ennek és visszaindul az étterembe. Útközben összefut egy másik brit nyaralóval, akivel a nyaralás alatt ismerkedett meg teniszezés közben és váltanak pár szót.
• 21:10-15: A Tapas Bar-ban vacsorázó társaságból Jane Tanner is elindul ellenőrizni a gyermekét. Útközben elhalad a beszélgető Gerry mellett. Majd az úton felfelé haladva megpillant egy férfit, aki egy alvó gyermeket cipel a karjában. 

• A későbbi vallomásai alapján egy kb. 170 cm magas, vékony testalkatú, 35-40 éves férfi volt. Karjában egy 3-4 éves kisgyerek, ruházata alapján kislány. Világos, pinkes pizsamában volt. Egy nyaraló övezetben nem szokatlan, hogy a szülök ölben viszik haza az elfáradt, alvó gyereküket, ezt Jane is így gondolta. Csupán az volt neki fura, hogy a férfi meglehetősen sietett, a kislány mezítláb volt és semmiféle takaró nem volt rajta. Jane folytatta az útját, megnézte a kislányát az apartmanban, majd visszatért az étterembe, ahol már Gerry McCann is ott volt.
• 21:30: Kate McCann volt a soros az ellenőrzésben, már készült is indulni amikor a társaság egyik tagja, Matthew Oldfield felajánlotta, hogy majd ő megnézi Maddie-t és az ikreket, úgyis megy a saját gyerekeit is ellenőrizni. Az apartman csendes volt, a gyerekszoba ajtaja nyitva volt. 

• Matt állítása szerint annyi fény beszűrődött az ablakon keresztül, hogy lássa, hogy az ikrek mélyen alszanak a kiságyban. Viszont Maddie ágyát nem látta abból a szögből(!) ahol állt. Na most képzeljük el, hogy felajánljuk a barátainknak, hogy ránézünk a gyerekeikre. Bemegyünk egy sötét apartmanba, ahol csak az ablakon át beszűrődő fények adnak egy kis világosságot. Ahhoz, hogy lássa az ikreket valószínűleg beljebb kellett mennie, mint ahonnan a fenti rendőrségi fénykép készült.

• Ha legalább az 5-ös fotó készítésének helyéig bement, akkor onnan már szinte látni az egész ágyat. Szóval egész zavaros Matt vallomása. A lényeg, hogy nem tudta megmondani, hogy a kislány az ágyban volt vagy nem. Teljesen csend volt, ezért úgy gondolta, hogy mindenki alszik.
• 22:00: Kate visszatér az apartmanba, látja, hogy a gyerekszoba ajtaja kitárva, az ablak nyitva, a redőny felhúzva. Amikor belép a szobába látja, hogy az ikrek a gyerekágyban alszanak, de Madeleine nincs az ágyában. Átkutatja az egész apartmant, de nem találja meg a lányát. Ezután vissza szalad az étterembe, értesíteni a férjét és a barátaikat, hogy eltűnt a lányuk. 
• 22:15: A barátok, a komplexum alkalmazottai és más nyaralók megkezdték a környék átkutatását, Maddie keresését. Ekkor lett értesítve a portugál rendőrség is. 

Elsőnek a helyi rendőrök érkeztek a helyszínre és kezdték meg a keresést, majd később a Bűnügyi Rendőrség (PJ) is a helyszínre érkezett. Értesítették a reptereket, határokat és felhívták a figyelmet az eltűnt kislányra. A nyomozást több napon keresztül folytatták, de reménytelenül. A média már másnap felkapta az esetet és nagy erőkkel vonultak a városba, ahonnan szinte percről-percre tudósították az eseményeket.

Május 4-én jelentkezett egy ír család a portugál hatóságoknál, hogy láttak egy férfit, aki egy alvó kislányt vitt a karjában, nem messze a McCann család nyaralójától. Smith család (4 felnőtt, 5 gyerek) a parton vacsorázott és utána áttértek a közeli Kelly’s bárba 9:55-kor indultak el onnan az apartmanjuk felé. Több családtag is emlékszik az időpontra, mert a család egy része másnap utazott vissza Írországba és reggel korán indult a gépük, ezért időben vissza akartak érni az apartmanba. Az úton találkoztak egy férfival aki a karjában vitt egy kislányt. A férfit több családtag is látta és többen is adtak róla személyleírást. 170-180 cm, barna haj, átlagos testfelépítés, fehér bőr, bézs ruházat. A kislányt 3-4 éves, világos barna, szőke hajúnak, fehér tipikus brit bőrűnek (ez így szerepel a vallomásban) írták le. A lány világos pizsamát viselt és az egyik vallomás szerint nem volt rajta cipő.

Miután átkutatták az egész környéket és nem találták semmi jelét annak, hogy a kislány esetleg elkóborolt volna vagy kóborlás közben történt volna vele valami, az emberrablást helyezték előtérbe. Megvizsgálták a környéken élő vagy éppen ott tartózkodó regisztrált szexuális bűnözőket, de meggyanúsítani senkit sem tudtak. Az esemény előtti napokban láttak több gyanús alakot akik a környéken ólálkodtak, fantomkép is készült, de ez sem hozott áttörést az ügynek. 

Rengeteg elmélet látott már napvilágot a 10 év alatt, de kettőt lehet ezek közül kiemelni.

Emberrablás

Az egyik az emberrablás.  A baráti társaság minden este együtt vacsorázott a komplexum éttermében a gyerekeket a nyaralóban hagyva, ezt a személyzet is megerősítette és a felettük lakó nő is beszámolt arról a rendőrségnek, hogy két nappal az eset előtt, este gyereksírást hallott az apartmanból. Sírás több mint egy órán keresztül tartott, egészen addig amíg a szülők haza nem értek és meg nem nyugtatták a gyermeket. Tehát meg volt a napi rutinjuk, amit egy erre kihegyezett emberrabló vagy bűnbanda valószínűleg észrevehetett. A terasz ajtó nyitva volt, így a lakásba is simán bejuthattak, mert az étteremből nem volt tiszta rálátás az ajtóra. Ezt a teóriát erősíti az is, hogy látták azt a gyanús férfit az alvó kislánnyal több helyen is a városban. 

Lehetett akár egy pedofil, aki később megszabadult a kislány holttestétől vagy egy illegális örökbe adó, emberkereskedő. Rengeteg bejelentés érkezett a környező országokból (és persze az egész világból), hogy látni vélték Maddiet. Ezek közül talán a legígéretesebb a marokkói nyom volt. Az elmélet szerint Gibraltáron át, hajóval Marokkóba szállíthatták, ahol emberkereskedők "túladtak" rajta.

Szülők

A másik már egy érdekesebb teória. Sokan úgy vélik, hogy a szülők a felelősek, valamilyen úton-módon a lányuk eltűnéséért.

Az ügy első vezető nyomozójának meggyőződése volt, hogy Madeleine az apartmanban halt meg. Később felmentették a munkája alól, mert az nyilatkozta, hogy a szülők befolyásolják az ügy nyomozását. Később könyvet írt, A hazugság igazsága címmel, hogy szerinte mi történt aznap este, a könyvből pedig dokumentumfilmet készítettek, amit itt tudtok megnézni.

2007 júliusában 2 nyomkereső kutyát küldtek Angliából. Az egyik kutya vérnyomok megtalálására volt kiképezve, a másik pedig emberi maradványok felkutatására. A kutyák holttest és vérszagot jeleztek az apartmanban, az anya ruházatán valamint a lány eltűnése után 25 nappal (!) bérelt autójukban. Az autóban megtalálták a lány DNS-ét, ezt azzal magyarázták, hogy Maddie szennyesét szállították a kocsival. Ezek után váltak gyanúsítottá a szülők és nagy médiafelhajtás közepette pár hónappal az eltűnés után "hirtelen" visszatértek Angliába. 

A szülők mindketten orvosok voltak, Gerry kardiológus, Kate pedig aneszteziológus (altatóorvos). A szülők altatót adhattak a gyerekeiknek, hogy azok végig aludják az éjszakát miközben ők a barátaikkal vacsoráznak. Sajtóértesülések szerint a házaspár rendszeresen alkalmazta ezt a gyerekeken. A gyerekágyban alvó ikrek nem riadtak fel az est folyamán, pedig mellettük felfeszítették az ablakot, a redőnyt (már ha volt aki). Nem keltek fel a Kate sikoltozására sem, amikor felfedezte, hogy Maddie nincs a szobában. Vajon Kate kicsit elmérhette nagyobbik gyermekük altató adagját? Már az is elég gondatlan, hogy magukra hagyták gyerekeiket, hát még ha kiderül, hogy altatót adtak nekik. Vagy ha nem is adtak nekik altatót, de a távollétük alatt valami baleset történt Maddievel. Az is az ő lelkükön szárad. Amikor Kate 10 órakor visszatért az apartmanba ellenőrizni, holtan találhatta lányát és hogy mentse magukat, elrejthette a lány holttestét (ezért foghattak szagot a kutyák). 

A nyomozás elég kaotikus volt, ezt mutatja az is, hogy alaposabban csak 2 hónappal az eset után vizsgálták át az apartmant. Talán eltudták rejteni a holttestet és amikor alkalmuk adódott elszállíthatták egy olyan helyre, ami nem játszott központi szerepet az esetben és időt tudtak nyerni. Később pedig a bérelt autóval eltüntethették a holttestet.

Képes lenne ezt egy szülő megtenni és végig csinálni azt az egész média felhajtást, amit az évek során tettek? Hirtelen bepánikolva rossz döntést hoztak, ami miatt egy olyan hazugsághálóba keveredtek amiből már nem tudtak kimászni? 

Nektek mi a véleményetek az esettel kapcsolatban?

Tina és Gabe 2003-ban házasodtak össze. Az esküvő után nászútra mentek Ausztráliába, ahol egy búvár merülés közben a feleség rejtélyes körülmények között az életét vesztette. Az ő történetüket fogom most leírni.

Gabe Watson és Tina Thomas az alabamai egyetem ismerkedett meg. Az egyetemi évek után, 2003 Októberében össze is házasodott a fiatal pár.

Nászútra Ausztráliába utaztak rögtön az esküvőjük után. Tina búvár tanfolyamra járt és nem sokkal az esküvőjük előtt kapta meg róla a papírját. 11 merüléssel kezdőnek számított még. A pár pontosan 10 napja volt házas amikor a Nagy Korallzátony egyik merülőhelyénél, a Yongala roncsnál búvárkodtak amikor bekövetkezett a tragédia.

A férj vallomása szerint a felesége az erős áramlás miatt pánikba esett. Amikor Gabe oda ment hozzá, Tina letépte a férfi maszkját és kitépte a szájából a reduktorát ami miatt a víz szinte megvakította és nem tudta megnyugtatni a feleségét. A nő túl gyorsan és túl messzire süllyedt, ezért Gabe a felszínre úszott. A tanúk szerint üvöltve érkezett a felszínre, hogy elvesztette a feleségét.

Wade Singleton búvároktató három tanítványával volt ott éppen a víz alatt, amikor észrevette az óceán alján hátán fekvő Tinát. Elsőre is gyanús volt neki, hogy mit csinálhat ott a lány, de amikor észrevette, hogy buborékok sincsenek körülötte egyből a segítségére sietett, de már csak a lány holtestét tudta felvinni a felszínre. Ezt a drámai pillanatot teljesen véletlenül megörökítette Gary Stempler (miközben a feleségét fotózta).

Tina felszerelése teljesen rendben volt és az egészségügyi okokat is kizárták. Az első számú gyanúsított a férj lett, aki a kihallgatása során többször is megváltoztatta a vallomását. Sok kérdés merült fel, például, hogy a mentőbúvár képzettséggel rendelkező férj, miért hagyta a víz alatt pánikoló feleségét, a másik, hogy miért tartott 2 percig a felszínre jutnia 15 méterről, miközben Singleton, Tina Watsonnal a kezében másfél perc alatt a felszínre tudott jutni 30 méterről.

 A nyomozók feltételezése szerint a férj elzárta Tina oxigén palackját, majd magához szorította, hogy ne tudjon a felszínre menekülni. Miután megfulladt a csapot újra megnyitotta és hagyta a testet a mélybe süllyedni. Ezt erősíti, hogy egy a vízben lévő másik búvár látta, ahogy a jóval erősebb testfelépítésű Gabe hátulról erősen átöleli Tinát, majd hagyja elsüllyedni, ő pedig a felszínre úszott.

Szándékos emberöléssel vádolták, de nem tudták rábizonyítani. Abban viszont bűnösnek vallotta magát, hogy nem segített a bajba került feleségének. Ezért alkut kötve vállalta a büntetést a gondatlanságból elkövetett emberölésért. A bíróság négy és fél éves börtönbüntetésre ítélte, amiből 1 évet letöltött a többi három és fél évet felfüggesztették.Tina családja döbbenten fogadta az ítéletet és nem akarják elfogadni. Továbbra is biztosak benne, hogy szándékos emberölés történt.

Szerintetek baleset történt vagy tényleg a férj volt a tettes? Szavazzatok és vitassátok meg hozzászólásokban! 

3 véres merénylet a 20. századból, amely politikusok ellen irányult.

Inejiro Asanuma

Inejiro Asanuma a Japán Szocialista Párt politikusa volt. Támogatta a kínai kommunista pártot. Sokat kritizálták amiért 1959-ben ellátogatott a kommunista Kínába és beszédében azt mondta, hogy az Amerikai Egyesült Államok Japán és Kína közös ellensége. Gépének landolásakor pedig mao-öltönyt viselt. 1960 október 12-én egy politikai vita közben élő adásban (videó, csak 18 éven felülieknek!) gyilkolta meg a 17 éves nacionalista, Otoya Yamaguchi. A politikus beszéde alatt futott fel a színpadra és szamuráj kardjával szúrta le Inejirot. A kard a politikus bordái között hatolt át és átszúrta a gyomrát. Inejiro életét vesztette a támadásban. A gyilkost elkapták még a helyszínen, viszont pár héttel később öngyilkos lett a rendőrségi őrizetben. A helyszínen készített képpel (fent), Yasushi Nagao Pulitzer-díjat nyert.

Aldo Moro

Aldo Moro olasz miniszterelnök volt akit 1978 máricus 16-án rabolt el a Vörös Brigádok nevű olasz szélsőbaloldali terrorszervezet. Ezen a napon a képviselőházba tartott amikor 2 autó elállta az autójuk útját, 5 testőrét megölték őt pedig elrabolták. A következő napokban több városban rajtaütéseket szervezett a rendőrség, hogy megtalálják az elnököt, de sikertelenül. Az fogvatartása alatt a Vörös Brigádok halálra ítélte és követeléseket fogalmaztak meg. A követelésük az volt, hogy engedjék szabadon 16 letartóztatott társukat. A majdnem 2 hónapos fogvatartása alatt több levelet is írt a családjának, a pártjának, több politikusnak és a pápának is, amelyben arra kérte őket, hogy teljesítsék a követeléseiket. A kormány elutasította a tárgyalásokat a terroristákkal a család, a barátok és a pápa követelésének ellenére. VI. Pál pápa azt is felajánlotta, hogy cseréljék ki Aldo Moroért.

Mivel kormány tartotta magát a korábbi kijelentéseihez és nem tárgyalt a terroristákkal, ezért elhatározták, hogy megölik az elnököt. Aldot befektették egy Renault 4-es kisautó csomagtartójába, letakarták egy takaróval és 10 golyót eresztettek bele. Az autót Róma belvárosában hagyták és később ott is találták meg.

Anvar Szadat

 Egyiptom 3. miniszterelnöke volt 1970 és 1981 között. Részt vett az egyiptomi királyt megbuktató 1959-es forradalomban. 11 éves elnöksége sok változást hozott az országnak. Visszaállította a többpártrendszert és engedélyezte a külföldi magánbefektetéseket.A jom kippuri háborúban betöltött szerepe miatt hőssé vált Egyiptomban és az arab világban.Izrael elismeréséért és a Camp David-i egyezmény aláírásáért megkapta a Nobel-békedíjat, viszont ezek az intézkedések népszerűtlenné tették az arab világban és Egyiptom tagságát felfüggesztették az Arab Ligában. Szadat a belső kritikára azzal válaszolt, hogy szigorított a rendszerén, erősödött a cenzúra és politikai ellenfeleit pedig bebörtönözték.A merényletre egy, a jom kippuri háború emlékére tartott díszfelvonulás alkalmával került sor. Az egyiptomi elnököt négyszeres biztonsági intézkedések védték, és a felvonuláson részt vevő katonáknál nem lehetett lőszer – csakhogy az ezért felelős tisztek éppen mekkai zarándoklatukon voltak.

A tömeg felett elszállt egy Mirage vadászgép-raj, ami elterelte a figyelmet, ekkor egy csapatszállító állt meg az elnöki lelátó előtt. A kiszálló hadnagy szalutált, Szadat pedig felállt, hogy fogadja a tisztelgést. Ekkor Iszlambuli hadnagy három gránátot dobott Szadat felé, melyek közül csak a harmadik robbant fel, majd a hadnagy vezette fegyveresek lövéseket adtak le az elnökre, aki azonnal életét vesztette.

 A merénylet után kialakult tűzharcban 11 ember vesztette életét, 28 ember megsérült, köztük több magas rangú politikusok. Az összeesküvőket bíróság elé állították, és 1982 áprilisában kettejüket sortűz, hármójukat pedig kötél által kivégezték. Szadat egyik merénylője szerint tettük hátterében főként az egyiptomi-izraeli békeszerződés állt. 

Írjátok meg észrevételeiteket, vitassátok meg a történeteket hozzászólásban! 

Helyi idő szerint hétfőn este lezuhant a bolíviai Lamia légitársaság Avro RJ85 típusú repülőgépe 77 emberrel a fedélzetén, Kolumbia északnyugati részén, nem sokkal a medellíni nemzetközi repülőtéren tervezett landolása előtt. Csodával határos módon 6 ember túlélte a zuhanást. A gépen utazotta brazil Chapecoense futballklub 22 játékosa, közülük hárman menekültek meg. Rajtuk kívül egy újságíró és a gép személyzetének két tagja maradt életben. A csapat egy másik játékosa is túlélte a zuhanást, viszont a kórházba szállítás után életét vesztette. Hogy mi okozta a szerencsétlenséget arra nem szeretnék kitérni, egyrészről, mert még nincs hivatalos állásfoglalás, hogy mi okozta pontosan a katasztrófát, másrészről, mert nem igazán értek a repülőgépek műszaki felépítéséhez. Az elhunytak nyugodjanak békében, a családtagoknak pedig sok erőt és kitartást kívánunk!

Ez a cikk-sorozat ebből kifolyólag most légikatasztrófák túlélőiről fog szólni. Az első részben:

Bahia Bakari

Bahia és édesanyja Párizsból tartottak a Comore-szigetekre. Gépük a jemeni fővárosba repült, majd onnan folytatta útját a Comore-szigetek fővárosába Moroniba. A gépnek 2009 június 30.-án kedden helyi idő szerint hajnali 1 órakor kellett volna megérkeznie, de eltűnt a radarokról. A pilóták már bejelentkeztek a leszálláshoz a moroni repülőtéren, de a landolás előtt 15 perccel megszakadt velük a kapcsolat. A gép a célállomástól 5-10 kilométerre 153 emberrel a fedélzetén az Indiai-óceánba zuhant. A gép a rossz időjárási viszonyok és a nem megfelelő műszaki állapotok miatt zuhant le. (A 2007-es kontrollon elbukott a gép)

 A mentés nehezen indult meg, mert az országnak nincsenek tengeri mentőalakulatai. Nicolas Sarkozy parancsot adott a hadseregnek, hogy a Franciaországhoz tartozó indiai-óceáni szigetről, Mayotte-ról, illetve Réunionról nyújtson segítséget a mentési munkálatokhoz. Ennek megfelelően két hadihajót és egy Transall típusú katonai szállítógépet vezényeltek a baleset körzetébe. A kutatásban a helyi halászok is résztvettek, ők találtak először roncsdarabokat és bőröndöket amik az utasoké voltak. Később a fővárostól 16-17 tengeri mérföldre több holttestet és kerozinfoltokat találtak.

Itt találták meg a szerencsétlenség egyetlen túlélőjét is, Bahia Bakarit. A mentő csapat tagjának beszámolója szerint a lány holttestek és roncsdarabok között úszott, amikor rátaláltak. A kimerültségtől a mentőövbe sem tudott belekapaszkodni, ezért a mentők úsztak oda hozzá. Bahia több mint 10 órát töltött az óceánban, kihült és eltörött a kulcscsontja, így szorongatta a repülőgép egyik fém darabját, ami az életét jelentette az úszni nem tudó lánynak.

A 14 éves Bahia Bakari a kórházban elmondta: nagyon sokan aludtak a katasztrófa bekövetkeztekor. Arra emlékszik,hogy a gép erősen rázkódott, és érezte, hogy valami nincs rendben, de a személyzetnek még arra sem volt ideje, hogy vészhelyzetet jelentsen.

 "Mások is voltak a vízben, akik életben maradtak a zuhanás után. Hallottam, hogy a nők sírnak. Felbukkantak mellettem, és segítségért könyörögtek. De én nem láttam semmit, nem tudom, kik lehettek."

Az óceán lassan elcsendesedett Bahia körül, aki ösztönösen kapaszkodott a roncsdarabba, amit a kezével kitapogatott. A hajnal első sugarainál már látta a körülötte lebegő holttesteket, az olajfoltot, amelynek a közepén úszott, s reménykedni kezdett, talán megmentik. Ám teltek-múltak az órák, s a lány csak arra várt, mikor gyűlnek a vérszagra a cápák, s vetnek véget a szenvedésnek.

"Próbáltam mellettük maradni, de nagyon nehéz volt. Fáradt voltam, és hatalmas hullámok voltak. Amikor rájöttem, hogy a vízben vagyok, csak egyetlen dolog járt a fejemben: hogy ébren maradjak. És reménykedtem, hogy a segítség nem érkezik túl későn. Ébren maradtam, de semmit sem láttam. Később elaludtam. Reggel újra remény töltött el."

Bahia életét valószínűleg annak köszönheti, hogy kirepült a zuhanó gépből. A lány az édesanyját is elvesztette a szerencsétlenségben. Édesapja nem tartott velük a vakációra, de amikor megtudta, hogy lánya életben van rögtön a helyszínre utaztatták. 2009 július 2-án szállították vissza Párizsba. 

Írjátok meg hozzászólásban az észrevételeiteket, vitassátok meg a történetet.

 1982 szeptemberében Chicagoban 48 órán belül 7 ember vesztette életét rejtélyes körülmények között. Ez felkeltette a hatóságok figyelmét és megkezdték a nyomozást. Volt is egy közös pont, mindannyian Tylenol extra-strenght gyógyszert vettek be nem sokkal a haláluk előtt. 

1982 szeptember 29 reggelén Adam Janusnak kisebb mellkasi fájdalmai voltak, ezért vásárolt egy üveg Tylenol kapszulát. Be is vett belőle egyet és délutánra már halott volt. A gyászoló család összegyűlt Adamék otthonában, ahol Adam testvére Stanley és Adam sógornője Theresa is vettek be egy tablettát ugyan abból az üvegből, nem sokkal később ők is halottak voltak. A 12 éves Mary Kellerman náthásan ébredt, ezért anyukája adott neki egy Tylenolt, a kislány hamarosan halott volt. 

A 31 éves makkegészséges Mary McFarland a házuk előtt esett össze és meghalt. Mary Reiner, aki pár hete született negyedik gyermeke mellett lett rosszul szintén Tylenolt vett be. A hetedik áldozat Paula Jean Prince légiutaskísérő munka közben, a gép fedélzetén hunyt el.

Mindannyiuknál Tylenolt találtak. A laborban megvizsgálták ezeket a tablettákat és a felnyitott kapszulákból szürke kristályos anyag hullott ki. Az anyagot bevizsgálták és kiderült hogy cianid az.

  A halálesetek országos pánikot indítottak el. Az üzletek levették a polcaikról a Tylenol készítményeket. Az aggódó fogyasztók túlterhelték a kórházak és detoxikálók telefonvonalait. A chicagói rendőrök hangosbeszélőkkel járták az utcákat és figyelmeztették a lakosokat, hogy ne vegyenek be Tylenol tablettákat. A Johnson & Johnson országszerte visszahívta a termékeit. Körülbelül 31 millió üveg volt akkor forgalomban, ennek kereskedelmi értéke több mint 100 millió dollár volt.

Az FBI 110 emberét állította az ügyre, és kiderítette, hogy az 53. számú chicagói műút mentén lévő drogériákban és áruházakban valaki egyszerűen kitette a polcokra a mérgezett üvegeket. Egy, a gyártótól független személy megvásárolta a Tylenolt, cianidot tett a kapszulákba, majd visszajuttatta az üvegeket az üzletek polcaira. Az áldozatoknál megtalált üvegeken túl még 603 üvegben találtak mérget, tehát még akár ennyi áldozat is lehetett volna.

 A rendőrségnek volt pár gyanúsítottja, de a tettest soha nem kapták el. A gyanúsítottak között volt Theodore Kaczynski anarchista is, aki Unabomber néven a levélbombáiról híresült el. Kaczynskit végül tisztázták.

James William Lewis (jobbra a képen) azután vált első számú gyanúsítottá, hogy küldött egy levelet a Tylenolt gyártó Johnson & Johnsonnak, amiben 1 millió dollárt követelt azért, hogy abbahagyja a tabletták megmérgezését. A nyomozók végül nem tudták összekapcsolni a mérgezésekkel, James abban az időben New Yorkban élt a feleségével. A Tylenol gyilkosságokkal soha sem vádolták meg. Zsarolás vádjával viszont 20 évre ítélték, amiből 13 évet töltött börtönben, 1995-ben helyezték szabadlábra. 

A Janus-család hármas temetése.

Hozzászólásban vitassátok meg a történetet, írjátok le észrevételeiteket.

2 titokzatos eltűnésről írok most nektek. Tara Calico, aki biciklizés közben tűnt el, Amy Bradley, aki a családi nyaralás alatt tűnt el. Az egyik közös bennük, hogy sohasem kerültek elő. A másik, hogy eltűnésük után fényképek kerültek elő, amikről sokan úgy gondolják, hogy ők vannak a képeken.

Tara Calico

Tara Calico az Új-Mexikó állambeli Belenben élt családjával.

1988 Szeptember 28.-án az akkor 18 éves Tara biciklizni indult a 47-es főúton. Sem Tara, sem a biciklije nem került elő soha. Az ügy nem haladt előre semmit, egészen 1989 Június 15.-ig, amikor is 1500 mérfölddel arrébb a floridai Port Saint Joe-ban egy nő egy polaroid fényképet talált. A fényképen egy fiatal lány és egy kisfiú látható megkötözve, beragasztott szájjal. A fényképet egy kisbolt parkolójában találták, ahol előzőleg egy fehér furgon parkolt. Úgy vélik, hogy a fotó egy furgon hátuljában készült.

Feltételezések szerint a fényképen Tara látható. A kisfiú pedig Michael Henley. Michael előző évben tűnt el kempingezés közben szintén Új-Mexikóból. A képpel kapcsolatos elméletek megdőlni látszottak amikor a Micheal holttestét nem messze az eltűnési helyétől megtalálták.

Az évek során még két fénykép került elő, amin Tarára hasonlító megkötözött fiatal lány található, de ezeket nem hozták nyilvánosságra.

Évekkel később a Valencia megyei sheriff azzal állt elő, hogy ő tudja mi történt Tarával. Elmélete szerint Tara még az eltűnése napján meghalt, amikor két helyi lakos véletlenül elütötte őt teherautóval és a baleset után eltüntették a testet. Mivel a holttest soha nem került elő, ezért nem volt elegendő bizonyítéka a letartóztatáshoz.

Amy Lynn Bradley

1998 márciusában Amy Bradley szüleivel és testvérével közösen ment nyaralni. A 23 éves lány és családja egy karibi hajókörúton volt, amikor a lány eltűnt. 

Március 24.-én hajnalban Amy a hajó bárjában iszogatott a hajó zenekarával. A zenekar egyik tagja Alister Douglas azt mondta, hogy hajnali 1 órakor váltak el Amyvel. A lány édesapja hajnali 5:30 körül felébredt és látta, hogy a lány ott van és alszik. Amikor újra felkelt reggel 6 órakor akkor a lány már nem volt ott. Ekkor kezdte el keresni. Az apa azt mondta, hogy ez egyáltalán nem jellemző a lányára, Amy mindig elmondta, hogy merre megy. Amikor utoljára látták a hajó éppen úton volt curacaoi kikötőbe. A hajó nem sokkal az után kötött ki, hogy észrevették hogy a lány eltűnt. Kiterjedt keresés kezdődött, de semmi jelet nem találtak, hogy a lány merre lehet.

1998 és 1999 között több észlelés is volt, hogy látták a lányt. 1998.-ban két kanadai turista látott egy Amyre hasonlító lányt a tengerparton. Állítólag a tetoválásai is megegyeztek. 1999.-ben egy tengerészgyalogos állította, hogy látta a lányt egy bordélyházban.

7 évvel később a szülők emailben kaptak egy fotót. A fotó egy lányokat közvetítő honlapról van és egy Amyre nagyon hasonlító lány található rajta.

 Elméletek szerint Amyt a hajón rabolták el és kicsempészték onnan, majd eladták szexrabszolgának.

A két lány eddig még nem került elő. Mit gondoltok ők lehetnek a képeken? Írjátok meg vagy vitassátok meg az eseteket hozzászólásban!